Panic Mansion

Panic Mansion - partijáték vagy gyerekjáték?

Na persze nem ez az első alkalom, amikor kiderül, hogy egy gyerekjáték szenzációs partijáték - vagy éppen fordítva (lásd Dobble , Sztorikocka , Csaló molyok , Rhino Hero, és így tovább). Ennél a játéknál az volt a mókás, hogy épp idén jelölték az Év Gyerekjátéka (Kinderspiel des Jahres) díjára…

Annak, aki még nem találta ki: ez a Panic Mansion. Gyerekkorom rázogatós játékai (labirintus, aminek a közepébe kell rázni a golyót, vagy a cicafej, aminek a két szemét kellett a helyére "rakni") köszönnek vissza ebben az elmés kis találmányban. Csak persze sokkal okosabb - és nehezebb is!

Míg gyerekkorom rázogatós játékai egy átlátszó tetejű műanyag korongban, vagy a buborékfújó kupakjában rejtőztek, addig itt minden játékos (max. 4 fő) kap egy nagyarasznyi hosszúságú dobozt (kísértetjárta kastélyt) a kezébe, benne 8 különböző színű padlószőnyeggel illetve tapétával borított szobával. Benne sokféle fa- és műanyag figurával, de kezdjük csak az alapállapottal.

Alapverzió - a gonosz esélykiegyenlítős

Kis kalandorunk (Indiana Jones-utánzat) és három kis kincsesláda (aranyszínű kockák) kerül a kastélyunkba, majd a kis négyzetes lapokból felcsapunk egyet - és kezdődik a vidám őrület! A lapon lévő (színű) szobába kell ugyanis a többieknél gyorsabban berázni a 4 kis figurát. A figurák csúszkálnak a szőnyegen, megakadnak az ajtókban, és amikor helyére rázzuk a negyedik, hiányzó darabot, a korábbi háromból egy közben biztos kislisszol egy másik ajtón…

A leggyorsabb játékos megkapja a kártyát - de itt is az nevet, aki a végén nevet! Ő ugyanis a kártyával kap még valamit a játékostársaktól: a készletében lévő egyik rémséges figurából egyet a kastélyába. Hogy mik ezek a rémségek? Azt gondolnánk, a legrosszabb a szemgolyó, hiszen akármilyen finoman rázzuk a kastélyunkat, hogy egy-egy figura a megfelelő irányba induljon el, a golyó azonnal ugyanabba az irányba kezd el gurulni… De azért a kígyó se kutya: nála ügyesebben senki sem torlaszol el egy teljes ajtót! És a tapadós lábaival kitűnő akadályt képező pókokat, no és a klasszik fehérleples kísérteteket még nem említettük…

Szóval a legügyesebb játékos a következő kártya felcsapásánál már úgy próbálja helyére rázni a kalandort és a három kincsesládát, hogy az esélykiegyenlítő figurája (később figurái) a szobán kívül kell maradjanak. A feladat így körről-körre nehezedik…

Kettes és hármas verzió - kiszúrós kiszűrős

Gyakorlottaknak jöhet a következő szint. Tessék mind a 12 figurát beszórni a kastélyokba, és felcsapni a pakli tetejéről egy lapot - majd jól megnézni. A kártyák hátoldalán ugyanis a 12 figurából látható - valamennyi. Nnnna, ezeket kell most berázni-rázogatni-lökdösni a pakli tetején maradt kártya színe szerinti szobába. Igen, a kártyán nem szereplők viszont nem lehetnek a szobában. És most tessék visszaemlékezni a gurulós szemgolyóra, az ajtót eltorlaszoló kígyóra, és a többiekre!

És hogy mi a harmadik verzió? Ó, igazán egyszerű: az összes a lapon NEM szereplő figurát tessék a szobába rázni!

Bevált recept: ügyesség és logika

Szenzációs a hangulata, ahogy az ember azon kínlódik, hogy az utolsó figurája is be- vagy ez egyik fölösleges kikerüljön a célszobából, vigyorogva szenved - aztán csak röhögni tud, amikor meghallja egy másik játékos hangját: megvan!

Persze a játékhoz szükséges készségek párosítása nem újdonság: ugyanezeket veszi igénybe a Dr. Euréka, a Go Go Gelato! vagy a Dr. Microbe, de ez a kezdetben óvatos, aztán a hév átragadásával egyre szenvedélyesebb rázogatás… valóban egyedi! Nem véletlen, hogy jelölték a Kinderspiel-re.

Tíbaláj